A hőelem olyan jelátalakító, amely a hőenergiát elektromos energiává alakítja, és különböző fémekből készült vezetékek összekapcsolásával alkotják a csomópontot. Feszültség keletkezik, amikor a hőmérséklet a csomópontban megváltozik.
A hőelem koncepciója a Seebeck-effektuson alapul, amely kimondja, hogy ha egy ponton különböző fémeket kapcsolnak össze, akkor kis mérhető feszültséget generálnak, amikor a csatlakozási pont hőmérséklete megváltozik. A feszültség nagysága a hőmérsékletváltozás mértékétől és a fémek jellemzőitől függ.
A hőelem szerkezete két szigetelt vezetékből áll, amelyek egy mérőeszközhöz vannak csatlakoztatva. A hőelemek biztonsági és felügyeleti mérőeszközként szolgálnak különféle folyamatokhoz és berendezésekhez.
A hőelem-szerelvényeket zord, súlyos és stresszes környezetben történő használatra tervezték. A használandó hőelem kiválasztása a hőmérséklet-tartománytól, a környezeti légkörtől és a közeg típusától függ. A hőelem fajlagos méretét és alakját az alkalmazás, valamint a válaszadás szükséges pontossága és sebessége határozza meg.
